A libáni tábor egyedi, meghatározó élmények helyszíne minden ide ellátogató ember számára. Egy küszöb, egy határvonal, ahol a táborozók érkezéskor búcsút intenek az év terheinek, hogy az Úr jelenlétében még inkább meggyökerezzenek a hitben.

2017 nyarán sem maradt el a várva várt ifitábor Libánon. Több mint  200 fiatal indult fel a hegyre, hogy egy hétig (július 31-től augusztus 5-ig) Istennel és egymással közösségben legyenek. Minden nap 2 istentiszteleten vehettek részt, amelyeknek fő témája ezúttal a lélek gyógyulása volt.

 

1.Nap

            A prédikációk, tanítások sorozatát hétfő délelőtt Fodor Sándor pásztor nyitotta meg, aki felvezette a tábor fő témáját: A lélek gyógyulását.

Megérthettük, hogy miért olyan fontos a megtérés döntése után a lélek megszentelésének a folyamata. Az ember akkor tud teljes lenni, ha szent a teste, a lelke és a szelleme. A lélek (psziché) három részből tevődik össze: az értelem, az érzelem és az akarat. E három állapota és tisztasága határozza meg az egyén véleményét, ízlését, kommunikációját, döntéseit, önképét stb. Csak tiszta és egészséges lélekkel vagyunk képesek jó döntéseket hozni és betölteni az Istentől rendelt elhívásunkat, szolgálatunkat. Szükségünk van arra, hogy a Szent Szellem megtisztítson.

A délutáni alkalom az értelem megszenteléséről szólt – Fodor Sándor pásztor folytatta délelőtti üzenetét. Az a bölcs ember, aki megszentelt értelmű, aki alávetette elméjét az isteni gondolkodásmódnak, az Igének. Engednünk kell, hogy az Úr átállítsa a gondolkodásmódunkat, ehhez pedig sok időt kell töltenünk a Biblia tanulmányozásával, olvasásával, mert a Szentírásból származik a bölcsesség. Lehet uralkodni a gondolatokon, a mi feladatunk foglyul ejteni őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Az értelmes ember ismertetőjelei a kevés beszéd, hiszen „a sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes” (Péld. 10:19), az intés, feddés meghallgatása (Péld. 15:32 alapján), a higgadtság, az érzelmeken való uralkodás, a hosszútűrés (Péld. 19:11 alapján).

 

2. Nap

            A kedd délelőtti istentiszteleten Bondor Sándor pásztor beszélt a lélekről, mint az emberi élet vezérlőhelyéről, ugyanis itt születnek meg a döntések. A lélek a mi egyéni, egyedi kódunk, attól vagyunk azok, akik vagyunk, attól vagyunk egyediek. Fontos megjegyezni, hogy az ember szellemi lény, akinek van lelke és testben lakik. A hitünk célja a lelkünk üdvössége, vagyis: gyógyulás, szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, védelem, karbantartás, épség, megtartás (1 Péter 1:9). Az Isten Igéjének alárendelt szellemnek felül kell kerekednie a lélek hatalmán, amely a kívánság. A lelket az igazság iránt való engedelmességben lehet megtisztítani. Így születik meg a lélekben a reménység, amely elengedhetetlen a hithez (1 Péter 1:13-22).

A kedd délutáni istentiszteleten, amelynek témája az érzelem megszentelése volt, Fodor Sándor pásztor szolgált. Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire veszélyes érzelmileg padlón lenni, mert a fel nem dolgozott sérelmek elszakítanak az Atyától. Az érzelmi bűnök (Galata 5:19-21) nem nemes és nem csekély bűnök, sőt inkább a halál, a pokol fullánkjai; jó példa erre Káin, aki a csüggedés bűnétől indíttatott gyilkosságra, mert nem tudta feldolgozni a sérelmet. Az az idő, amíg érzelmileg rossz állapotban vagyunk, ki van vágva az életünkből, elveszett idő. Az ebből való szabadulás a bűn megutálásával kezdődik, mivel Isten csak abból a bűnből hoz ki, amit meggyűlöltünk. Amit szeretünk, amit megtűrünk, attól Ő sem foszt meg.

 

3. Nap

         Szerda délelőtt Pál Melinda pszichológus tartott előadást A tökéletes ember címmel, a Jakab apostol levelében található igeversre alapozva: „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember” (Jakab 3:2b). Elmondta, hogy a beszéd szellemi tevékenység és ugyanakkor egy eszköz, hogy adjunk magunkból másoknak. Egy egyszerű mondattal illusztrálta, hogy mindenkinek más kép van a fejében a világról: „Az út túloldalán van egy kutya.” Mindenkinek a fantáziájára lett bízva, hogy milyen és mekkora kutya, hogyan képzeli el az út helyszínét, szélességét stb. A jó kommunikáció kulcsa a jó emberkép, hiszen minden embertől lehet tanulni valamit és mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. Ezt a beszélgetések során is megtanulhattuk, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy beszélgessünk három olyan személlyel, akivel még sohasem beszéltünk. Három különböző témáról beszélgettünk a három személlyel: a kedvenc desszertünkről, a cipőről, ami a lábunkon van és a táborba érkezésünkről. A beszélgetés végén le kellett írnunk a beszélgetőtársunk 5 tulajdonságát.

A szerda délutáni alkalmon Fodor Sándor pásztor az akarat megszenteléséről tanított, ami Isten tervének, vezetésének való engedelmeskedést jelent, hiszen Ő jót gondolt az életünk felől és használni tud minket. Akkor hiteles a megtérés, ha a megtérő az akaratát is alárendeli az Úrnak, otthagyja az Ő oltárán. A kormány nélküli bicikli hasonlata tökéletesen ábrázolta, hogy milyen az ember, ha nem engedi át a vezetést Istennek, nem bízza rá az életét. Ha nincsen kormány, a kerékpár is használhatatlan, nem biztonságos és előbb-utóbb egy nagy eséshez vezet. Ugyanígy, ha az életünkben nem hagyjuk Istent érvényesülni az útmutatásban, akkor Ő sem tud használni vagy vezetni, mert mindig elrántjuk a kormányt előle, megakadályozva saját magunkat attól, hogy a tökéletes akaratát betöltsük és célba érjünk. Az engedelmesség azonban áldást von maga után; akkor is megbízhatunk az Úrban, amikor még nem értjük teljesen, hogy mi miért történik. Az akarat megszentelése nagyon fontos, így hihetünk abban, hogy mivel Isten jót gondolt felőlünk, ha megtesszük amit mond, akkor jót várhatunk.

 

4.Nap

         Csütörtök délelőtt Todor Lóránd pásztor prédikált az értelem megszenteléséről. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy Krisztusban vagyunk, így új teremtések vagyunk, a régiek elmúltak és újjá lett minden. A megtérés a gondolkodásmód megváltoztatását is jelenti. Amilyen emberekkel barátkozunk, olyanok leszünk. Például, ha bölcsekkel barátkozunk, bölcsek leszünk. Meg kell maradnunk szentségben és igazságban, és ehhez meg kell válogatnunk a barátainkat, hogy a lelkünk ne gyötrődjön (2 Péter 2:7-8). El kell határolnunk magunkat a világ gondolkodásmódjától (Efézus 4:17-20). Olyanok kell legyünk, mint a gyurma, hogy Isten tudjon formálni bennünket. Ahhoz, hogy megszentelődjön a gondolkodásmódunk, le kell rontanunk az okoskodásokat, ugyanakkor meghatározó az Istenről alkotott képünk, valamint az, ahogyan az emberekről gondolkodunk.

A csütörtök délutáni prédikáción Szűcs István pásztor szolgált, arról tanítva, hogyan tudunk önfegyelmet gyakorolni a gondolataink terén. Beszélt a zenetanulás fontosságáról, valamint arról is, hogy a zene formálja a lelket. A keresztény életet a sporthoz hasonlította: ahogyan a sportban is vannak törvényszerűségek, és küzdelem nélkül nem érhető el az olimpiai győzelem, így a keresztény élet sem küzdelemmentes, ezért edzenünk kell a lelkünket. Az önfegyelem stabilitást ad, hisz az olimpiai bajnokok is azért tudnak eljutni a dobogó legfelső fokára, mert fegyelmezettek. A lélek olyan, mint a nád: törékeny. Az Úr nem töri el a repedezett nádat és nem oltja el a pislákoló gyertyalángot. Az Ige tisztítja az agyat, megváltoztatja az ember értelmét, érzelmét és helyreállítja az akaratát. Három fontos dolog, ami az értelem megtisztítására szolgál: a szellemi harc; ne rágódjunk a régi dolgokon; a jó, szent és tiszta dolgokon elmélkedjünk.

 

5.Nap

            Péntek délelőtt Vajda Dániel pásztor beszélt a testről. Az ép léleknek ép teste van – ha a lelkünket megszenteli Isten, akkor a testünk is rendben lesz. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy megbírjuk a terheket, fel tudjuk dolgozni a sérelmeket és másoknak is segíthessünk. Embert menteni csak egészséges lélekkel, testtel lehet. A testünk a Szent Szellem temploma, kívül ugyan mulandó anyagból van csupán, de belül színarany, mert Isten természete lakik ott. Ez az igazi templom, ide jön be a Szent Szellem, ezért vigyáznunk kell rá, tisztán kell tartanunk. A lélek helyreállítása a mi feladatunk, rajtunk múlik, meg kell erősödnünk az Igével. Isten mindig tud használni, ha az életünket örökre otthagyjuk az Ő oltárán. Értéket helyezett belénk, a lehető legdrágább áron váltott meg minket, és az Ő szemében a mi értékünk azóta is azonos az egyetlen Fia vérével.

Hogy mi történt még az alkalmak közötti szüneteken? Bizony az élet akkor sem állt meg: játékok, sporttevékenységek zajlottak, vagy csupán beszélgetések és pihenés. Kedden sok fiatal megtért, majd pénteken vízkeresztséget is tartottunk. Szerdán sor került egy három órás csapatjátékra, Foglald el Kánaán földjét címmel, ahol minden szolgálatból kiválasztottak körülbelül 10 embert és ők vettek részt a különböző feladatokban. Ügyességi játékok és bibliai kérdések egyaránt helyet kaptak a vetélkedőn.

Péntek délután fórumra került sor, ahol mindenki feltehette az őt foglalkoztató kérdéseket. Aznap este prédikáló versenyt rendeztek a tábortűz mellett, ahol Czinege Johannán lett az első Lázár és a gazdag ember történetének a bemutatásával, Bicsak Péter lett a második a dicséret témával és Légrádi Péter a harmadik, aki a víz és tűz bibliai jelképeiről beszélt. Különdíjban részesült Török Zoltán, aki eszperente nyelvi játékot használt prédikációja megírásához, ami megtekinthető az alábbi linken: https://www.facebook.com/libanitabor/posts/1550893024949864 .Ezután kihirdették a szerdai játék nyerteseit is: győztek a sportfelelősök, másodikok lettek a fahordók és harmadikok a biztonságiak.

 

Idén ismét egy felejthetetlen élményekkel és üzenetekkel teli rendezvényt tudhatunk a hátunk mögött, jöjjön hát végezetül néhány lelkes fiatal visszajelzése:

 

„Gyönyörű hely, friss levegő, zöldellő fenyvesek és csupa boldogság! Mindig így jut eszembe a Libáni tábor. Nagy élmény volt számomra ez alkalommal is!  Nagyszerű volt a hangulat és a légkör. Izgalmas volt sátorban aludni egy teljes hétig, távol minden internet kapcsolattól. Végig éreztem Isten támogatását és jelenlétét. Nagyon hálás vagyok, mert különleges emberekkel ismerkedhettem meg és igaz barátokra találtam. A dicséret olyan ezen a helyen, mint sehol máshol, egyszerűen fantasztikus! Olyan tanításokat hallgathattam, amelyeken keresztül szólt hozzám Isten és megtapasztalhattam, hogy mennyire foglalkozik velünk és mennyire fontosak vagyunk Neki. Elkezdtem másképp gondolkozni magamról és másokról. Megtapasztaltam Isten szeretetét és rájöttem, hogy milyen értékes vagyok Neki. Őszintén remélem, hogy mindig fogok emlékezni ezekre a tanításokra és gyakorlatba tudom majd ültetni az elkövetkezendő időben.” (Eszter J)

 

„Számomra egy nagy élményt jelentett az ez évi Libáni tábor, sőt mondhatom, hogy ez volt az eddigi legjobb táborom. Olyan emberekkel ismerkedhettem meg és olyan kapcsolatokra tehettem szert, amikre nem is számítottam. Igazán családias volt a környezet és olyan befogadóak, nyíltak, őszinték voltak velem az emberek, hogy jobbat nem is kívánhattam volna. Igazi barátságra tehettem szert, ápolhattam a kapcsolataimat, ezenkívül meghallgathattam olyan hiteles bizonyságokat, amelyek valóban felvillanyoztak és felemelő volt meghallgatni őket. A prédikációk nagyon aktuálisak voltak, a dicséret erőteljes és tüzes volt. Különösen tetszett a kedd esti alkalom, amikor az egész tábor egy szívvel-lélekkel dicsérte az Urat tapssal-tánccal. Nagyon erősen érződött az Úr jelenléte, hogy az emberek szívén levő sebeket be akarja gyógyítani és az atmoszféra       megtelt örömmel, amint együtt táncoltunk. Ez a közösségi élmény olyan frissen él bennem, mintha tegnap lett volna. Az is egy óriási élmény, ahogy láttam, milyen gyökeres változást tud hozni Isten a táboron keresztül a fiatalok életében. Nagyszerű volt látni, ahogy fiatalok újjászületnek víztől és Szent Szellemtől. Egyszerűen fantasztikus volt!” (Mátéfi-Takács Tamara {)

 

 „Egy kis emlékeztető a csodálatos és feledhetetlen tábortűzről, amit persze Emánueléknak köszönhetünk… Pattogott a tűz, a parázs mint színes narancs fényjáték szállt fel az égbe, a szellő megcsavarta, tökéletes harmóniát alkottak, ahogy a parazsak ritmusra járják felejthetetlen táncukat. Gyönyörű látványt nyújtott. A madarak már csendben csipegtek, és a csillagok meséltek. Hallgattam a meséjüket, egy csodálatos történetet meséltek, amin a hold hol nevetett, hol sírt, és közben fénye úgy világította be a tűz körüli fenyőket, olyan lágyan hullott rájuk a fény, mint a fátyol egy szépen felöltözött menyasszonyra… És ahogy így a hűvös nyári estébe csodáltam a természet varázsát, rácsodálkoztam Isten nagyságos dolgaira, és szépségére, amelyet a természeten keresztül mutat be nekünk. Hatalmas hála áradt ki a szívemből és azóta sem lankad. És énekelni fogok az Úrnak, és dicsérem Őt, amíg élek! És kérlek, ezt ti se feledjétek!” (Keresztes Janka)